Goldmark Károly: Sakuntala-nyitány, op. 13.
Alekszandr Glazunov: a-moll hegedűverseny, op. 82
-
Mendelssohn: IV. (A-dúr „Olasz") szimfónia, op. 90

Közreműködik:
Koppándi Jenő (hegedű)

Vezényel: Horváth Gábor

A fiatal Mendelssohn, miután hazatért itáliai körútjáról egy új, nagyszabású szimfónia vázlataival, lázasan fogott hozzá a komponáláshoz. A-dúr szimfóniáját valósággal életöröm hatja át, a négytételes mű könnyed, táncos dallamait csak a második lassú tétel archaikus gyászzenéje árnyékolja be, amelyben Mendelssohn időközben elhunyt pártfogóinak, Goethének és a zeneszerző Carl Zelternek állít emléket. A derűs menüett után a hamisítatlan nápolyi virtust idézi fel, heves délolasz saltarello tánc zárja szimfóniáját. Az egzotikus világ varázsa hatja át Goldmark Károly nagy hindu eposz nyomán született első és legnépszerűbb nyitányát, a Sakuntalát is. Goldmark programként követi a történetet, zenéje nyomán mesés világ tárul elénk. A főpap nevelt lánya, a bűnbánat ligetében élő Sakuntala és a vadászat közben eltévedt király, Dusjanta első látásra egymásba szeretnek, de hamarosan válniuk is kell, a viszontlátáskor a férfi mégsem ismeri fel kétségbeesett kedvesét, mert a féltékeny pap megfosztja emlékeitől. A hályog csak akkor esik le a férfi szeméről, mikor az elveszett szerelmi zálog, a lánynak  ajándékozott gyűrű előkerül és megtöri a varázslatot: a szerelmesek egymáséi lesznek. Harmadik állomásunk észak Velencéje. Glazunov 1904-ben komponált, Auer Lipótnak ajánlott kéttételes hegedűversenye melankolikus, nagyívű, éneklő dallamaival bűvöl el. A mélyebb regiszterekből éteri magasságokig törő témái, szélsőséges kontrasztjai, majd vidám, táncos zárótétele emelik a romantikus repertoár kivételes darabjává.