Franz Schubert: Rosamunda –nyitány
Frédéric Chopin: f-moll zongoraverseny op. 21
-
Liszt Ferenc: Koronázási mise

Közreműködik:
Gyöngyösi Ivett (zongora)
Geszthy Veronika – szoprán
Gémes Katalin – alt
Decsi András – tenor
Erdős Róbert – bariton
Szent István Király Oratóriumkórus (Karigazgató: Záborszky Kálmán)

Vezényel: Záborszky Kálmán

A bécsi operaszínpadtól a Mátyás-templomig (Operaszínpadtól a katedrálisig)

Schubert hiába volt nagyszerű dalkomponista, színpadi próbálkozásait egész életében kudarcok kísérték, pedig fiatalkorától vágyott az operaszínpad meghódítására. Bár Rosamunda című operája eljutott a bemutatásig 1823-ban, a kritika egyhangú bírálata az elvetélt művek sorsára juttatta. A koncerten hallható, eredetileg egy korábbi operájához komponált nyitánya azonban szimfóniáihoz hasonló gazdag hangszerelésének, elbűvölő természetzenéjének köszönhetően mai napig megőrizte népszerűségét. Ahogyan Schubert a német dalt juttatja eszünkbe, úgy kapcsolódik össze Chopin neve a zongorával, amely minden darabjában megszólal. 1830-ban Párizsban komponált f-moll oncertojában is a zongora virtuóz futamai, különleges színei dominálnak, a zenekar háttérbe vonul, szinte csak kíséri a szólistát. Különösen a második Largetto tételben, ahol a zenekar visszafogott játéka kiemeli a zongora éneklő futamait, amit a harmadik tétel eleven lengyel táncfináléja tetőz be. A koncert zárása, Liszt Koronázási miséje igazi ünnepi alkalomra, Ferenc József császár 1867-es magyar királlyá koronázására íródott. Az 1848 utáni feszült politikai klímában, már a ceremónia körüli előkészületek idején viszály robbant ki – a bécsi udvar a hagyomány szerint az udvari muzsikusokhoz ragaszkodott, ami a Liszt mellett kardoskodó magyar sajtóban hatalmas botrányt robbantott ki. A császári udvar végül kénytelen volt meghajolni a magyarnemzet óhaja előtt. Bár Lisztet hivatalosan meg sem hívták a szertartásra, sőt, vezénylésre sem kérték fel, mégis elégedetten hallgatta a karzatról miséjét, amelyben a cenzúra által betiltott Rákóczi-nóta felidézésével, a verbunkos ritmika népies-magyaros karakterével, mintegy a magyar haza melletti hittételként fejezte ki nemzeti érzelmeit, igazi sikert aratva miséjével.