Mondhatnánk, hogy minden, ami zene, valamiképp az emberek közti láthatatlan kötelékről szól. Azonban vannak kiemelkedő alkotások, amik közvetlenül szólítanak meg, ösztönöznek szembenézni egymással, hogy kihirdessék számunkra: testvérek vagyunk. Beethoven és Schiller ódája az örömről épp ennek a felismerésnek az energiájából válik eksztatikus ujjongássá, de Brahms csendes sírása a szépség és az élet elmúlása felett ugyanezen érem másik oldala. Richard Strauss főműve szintén az emberiesség himnusza, és a koncerten - ha az egész opera nem is - de a leggyönyörűbb zenékből a szerző által összeállított szvit szavak nélkül is a humánum dicsőségét zengi.
Közreműködik: Nemzeti Énekkar, Horti Lilla (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Szappanos Tibor (tenor), Cser Krisztián (basszus) I Vezényel: Hámori Máté

Műsor

Brahms: Naenie

Richard Strauss: Szimfonikus fantázia az Árnyék nélküli asszony témáira

szünet

Beethoven: IX. szimfónia