Főhőseink megpróbálnak mellékszereplőként bolyongani egy igen szerteágazó és csapdákkal teli világban, a Hamlet történetében, megpróbálnak értelmet keresni a jelenlétüknek, a létüknek.

„Biztosan volt egy pont, amikor dönthettünk volna máshogy is.” – ez a mondat későn hangzik el, mellékszereplők maradnak egy eleve elrendeltnek látszó világban, a történetük „meg van írva” és bármennyit kínlódnak és töprengenek, képtelenek máshogyan dönteni és cselekedni, mint ahogy az „eleve elrendeltetett”.

Ránk hasonlítanak, egyszerű hétköznapi emberekre, akik csak tengődünk a hatalmasok által megfogalmazott és elrendelt világban, és fogalmunk sincs mikor és hol, kik és miért döntöttek helyettünk az életünkről.
Szimpatikusak, viccesek, töketlenek és tehetetlenek. Esélytelenek. Ahogy mi is a szánalmas próbálkozásunkkal, hogy értelmet adjunk a kis szürke, nyomorúságos életünknek.