"Azt hiszem, a Sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam.
Szeretetet, törődést, figyelmet.
Irányt mutattak, tartást, kitartást és máig próbálok e szerint élni.
Többnyire szándékosan.
Olykor öntudatlanul.
Ahogyan az életüket élték, ahogy a sorsukat elfogadták és befolyásolták.
Ahogyan emberségükben és mesterségükben a legtöbbet akarták adni magukból."

A Park Kiadó gondozásában jó pár éve megjelent recepteskönyveimet családtagjaim ételhez, főzéshez, asztalhoz, ünnephez kapcsolható történetei "színesítették".

Egy ötlet, egy gondolat mentén kezdett alakulni az az elképzelés, hogy ezeket a történeteket osszam meg az erre kíváncsi nézőkkel önálló estként.

Hónapokon át gyúrtuk a családi sztorikat, amik végül megrajzolják az én családfámat és humorral, derűvel, fájdalmas szépséggel tudják elmesélni a mi generációnk kapcsolódását a hagyományainkhoz és szokásainkhoz, az ételeinkhez és az ünnepeinkhez.

Mert mint tudjuk (és én hiszem is), hogy aki szeret: ETET.

Szóval behozok egy hokedlit és ráülök, majd felállok ('Stand up, Barbara!') és mesélni kezdek történeteket a konyhámból.

Így született meg az előadás címe.