Giacomo Puccini: Tosca
Opera IC Audiofil sorozat
hangversenyszerű
Az előadás megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott. 
Az előadás hossza 2 óra 45 perc egy szünettel
Nyelv olasz
Felirat magyar, angol, olasz

Vannak olyan napok, amelyeken Operaházunk azért nem játszhat, mert estig próbák folynak a színpadán. Vannak olyan nézőink, akik csak kedvezménnyel tudnák meghallgatni kedvenc slágerdarabjukat. És léteznek olyan művek, amelyek bár nagyon népszerűek, minden évadban mégsem tudjuk adni azokat a produkciók torlódása, a program kötelező változatossága miatt. Mindezen gondokat egyszerre orvosolhatja az OPERA új sorozata, az IC, amely nevében a vasfüggöny angol kezdőbetűit hordozza (iron curtain), de egy expresszvonat sebességével is válhat népszerűvé. Sorozatszerűen csak a következő évadba kerül, de már a futó szezonban is bemutatjuk "degusztációs céllal" néhány estén ezt a több mint hangversenyszerű, szinte félszcenírozott operajátszási formát. A címek nagy szerzők legnagyobb művei, amelyek viszont kisebb kórusigénnyel, kevesebb, ám kifejezetten nagy szólistafeladattal bírnak.

A megelőző díszletes színpadi próba után alig 60 perccel a 20% kedvezményt érvényesített rajongó az Operaház vasfüggönyét leeresztve találja. A hatalmas, dupla acéllap 170 m2-es felülete nemcsak a mögötte lévő, másnap soron következő produkciót takarja el, hanem audiofil igényeket kielégítő hangvetőként is szolgál majd. Ugyanerre az Ybl-metszettel díszített óriási felületre vetítünk ki egyedi videóinstallációt, ennek felső részén magyar és angol nyelven helyezzük el a szövegfordítást. A zenekar szokás szerint árokban foglal helyet, a válogatott, elsőrangú vokális szólisták viszont - a vasfüggöny ajtaján kilépve - a rivaldában, a színpad legelején ülnek, s ha énekelnek, természetesen állnak.

A forma kvázi koncertszerű, ám a szereplők kottát nem használnak, viszont korhű jelmezt igen, arcuk-kezük-testük szabad a dramatikus gesztusokhoz. A közreműködő énekkar az épület különböző pontjairól látja el feladatát, erőteljes térhangzással meglepve a közönséget. És mindebből egyetlen igen fontos, közös élmény nyerhető: a vendégekhez sokkal közelebbi, a míves részleteket felnagyító, a normál színpadi működéshez képest sokkal intenzívebb, színesebb dinamikai skálájú, valóban lemezminőségű hangzás csodája Magyarország így minden bizonnyal legjobb akusztikájúvá tett nézőterén: az Operaház kvázi koncerttermében.

A 2026/27-es évadban A kékszakállú herceg vára, a Don Giovanni, a Rigoletto és a Tosca audiofil hangverseny-előadásaival folytatódik a 2025-ben útjára indult sorozat.
Korhatár
Az előadás megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott.


Karmester: Cornelius Meister
Karmester: Dénes István
Karmester: Kesselyák Gergely
Floria Tosca: Ádám Zsuzsanna, Boross Csilla, Sümegi Eszter
Mario Cavaradossi: Pataki Adorján, László Boldizsár
Scarpia: Szemerédy Károly, Kálmándy Mihály, Alexandru Agache
Cesare Angelotti: Palerdi András
Sekrestyés: Kiss András
Spoletta: Erdős Attila
Sciarrone: Zajkás Boldizsár
Börtönőr: Zajkás Boldizsár
Pásztorfiú: N. N.
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

Magyar szöveg: Lami Klára
Angol szöveg: Arthur Roger Crane

Zeneszerző: Giacomo Puccini
Szövegíró: Giuseppe Giacosa
Szövegíró: Luigi Illica

Cselekmény

I. felvonás 

Angelotti, a politikai fogoly megszökött börtönéből, és templomban keres menedéket. Lánytestvére, Attavanti a további meneküléshez szükséges női ruhát, fátylat és legyezőt hagyott itt neki. Angelotti a kápolnába húzódik, mert megjelenik a sekrestyés, aki Cavaradossit, a festőt keresi. Megütközik a készülő Szent Magdolna-képen, hasonlít a hölgyre, aki itt szokott imádkozni: Attavantira. Cavaradossi a képet szemlélve két arcra gondol egyszerre: a szőke, véletlenül modellé vált hölgyére, akit csodál, és szerelme, Tosca barna fürtjeire, fekete szemére. Angelotti előbújik rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja régi ismerősének, a szökött politikusnak segítségét, ám beszélgetésüket megszakítja a szerelméhez hirtelen és hívatlanul érkező Tosca hangja. Angelotti ismét visszatér rejtekhelyére. Tosca talán nem is alaptalanul féltékeny, kérdőre vonja a festőt, amiért késve nyitotta a templomajtót. Gyanúja erősödik, amikor a készülő szentképen Attavanti vonásait ő is felismeri. Cavaradossinak sikerül megnyugtatnia, és szerelmet vallanak egymásnak. Tosca távozik. A festő felajánlja városszéli villáját, ahol a szökevény egy kiszáradt kútban biztos menedéket találhat. Ágyúdörgés hallatszik: felfedezték Angelotti szökését vagy nagy ünnepet jelentenek be vele: ki tudja? Mindenesetre a festő együtt siet el a szökevénnyel a templomból.
Ministránsgyerekek tódulnak be, ujjongó Te Deumra készülnek egy hadisiker hírére. Ez estén fényes ünnepséget is tartanak, ahol Tosca új kantátát énekel. Scarpia, a rettegett rendőrfőnök jelenik meg embereivel a templomban. Gyanús jelekre lesznek figyelmesek: Attavanti legyezője, a kápolna nyitva maradt ajtaja, egy kiürült élelmes kosár. Scarpia is felismeri a festményen a fogoly testvérét, Attavantit. Amikor megtudja, hogy az oltárkép festője Cavaradossi, összeáll fejében a szökés és menekítés eseménysora. Kettős bosszúvágy ébred szívében: eltiporni a másként gondolkodókat és megszerezni Cavaradossi kedvesét, Toscát, aki váratlanul újra megjelenik a templomban. A rendőrfőnök gálánsan közelít hozzá, először vallásos érzelmeinek hízeleg, majd a legyezővel és a festménnyel tovább tüzeli Tosca féltékenységét. Tosca szinte eszét vesztve siet el, hogy „leleplezze” hűtlen szeretőjét, de Scarpia vadászsólyomként használja: titkosrendőreit is célhoz viszi így az énekesnő. A templomban felzúg a Te Deum, Scarpia igazi hipokritaként ördögi módon, győzelme tudatában veszi szájára a szent éneket.

II. felvonás 

A titkosrendőrség központjában Scarpia vérszomjas ragadozóként várja a fejleményeket. Éjszaka van, az ünnepi kantáta hangjai is beszűrődnek. Scarpiában újból felgyúl a vágy Tosca iránt, és forr gyűlölete Angelotti és Cavaradossi ellen. Spoletta nyomozó követte Toscát, és bár Angelottit nem találta meg, a festőt behozta, hátha kicsikar belőle valamit. Scarpia kezdetben társalogva faggatja Cavaradossit Angelotti felől, majd a festő konok hallgatásán felbőszülve kínvallatást rendel el. Ekkor érkezik a rendőrfőnök által iderendelt Tosca. Cavaradossit átvezetik a szomszéd szobába, a férfi keményen állja a kínvallatás gyötrelmeit. A díva is tartja magát egy ideig, ám amikor Scarpia kinyittatja a vallatószoba ajtaját, Tosca a jajkiáltások hallatán elárulja Angelotti rejtekhelyét. Az ájult Cavaradossit kihozzák, Tosca karjaiban tér magához. Scarpia a festő értésére adja, hogy szerelme vallott, aki emiatt éktelen haragra gerjed. Scarpia testőre, Sciarrone ront be; a csata sorsa megfordult, így az ő oldaluk mégis csúfosan veszített. Cavaradossi örömkitörése nyíltan elárulja politikai nézeteit, a rendőrfőnök azonnal vérpadra küldi. Cavaradossit a parancs szerint hajnalban végzik ki. Tosca, hogy szerelmét mentse, pénzt ajánl fel Scarpiának, akinek azonban az asszony kell. Az énekesnő undorral taszítja el, majd megtörik, és szerelme megmentésének érdekében mégis rááll az alkura. A rendőrfőnök ugyan azt közli Spolettával Tosca füle hallatára, hogy megváltoztatta tervét és Cavaradossit csak színleg lőjék le, valójában viszont becsapja, és bizonyos Palmieri gróf esetére hivatkozva újra az igazi kivégzésre ad parancsot. Kettesben maradnak, a teljes pánikba esett Tosca egy keze ügyébe eső késsel szíven szúrja Scarpiát, mielőtt az megerőszakolhatná.

III. felvonás 

Még csillagos, csöndes éjszaka van, sorra kondulnak a hajnali harangok, a távolból pásztor énekét sodorja a szél. Cavaradossi visszautasítja az utolsó kenetet, inkább Toscának üzenne. Szerelme azonban személyesen érkezik az útlevelekkel, elmondja, miként ölte meg Scarpiát, s azt is, hogy a festőt csak színleg végzik ki, vaktölténnyel. Megjelenik a kivégzőosztag, a lövés eldördül, a festő holtan esik össze. A hozzásiető Tosca őrjöngve fedezi fel: a rendőrfőnök halála előtt is hazudott. Kiabálás hallatszik: megtalálták a leszúrt Scarpiát, erre Tosca is véget vet az életének.

Bemutató: 2025. november 3.