„Elhatároztuk, hogy önellátásra rendezkedünk be, új életelveket fektetünk le, új korszakot nyitunk és újrateremtjük a világot, igaz csak szűkebb körben a saját szintünkön, de a mi ízlésünk és belátásunk szerint. Félig vár, félig színház, félig látomás-laboratórium.”
(Bruno Schulz)


Bruno Schulz, Amosz Oz, R. M. Rilke művei, Winkler Gazdag Géza emlékiratai, valamint cirkusz- és reklámtörténeti dokumentumok felhasználásával az előadást létrehozta a Hólyagcirkusz Társulat.


Winkler Gazdag Géza híres cirkuszi családból származott és világszerte ismert artista volt. A Hólyagcirkusz Társulat számára megadatott a lehetőség és a szerencse, hogy egy korábbi, az Utolsó Pacc című előadásukban együtt dolgozhattak vele.

A csupán kötetnyi irodalmi művet maga után hagyó, tragikus sorsú lengyel író, rajztanár és fölülmúlhatatlan művész, Bruno Schulz pedig a darabban elhangzó zenékhez adott inspirációt számukra, különleges és megfoghatatlan atmoszférát teremtve a különböző írásos anyagokból összeálló előadáshoz.

„Kölcsönös megegyezéssel és egymás elveinek tiszteletben tartása mellett, dugába dől a világ, egyszerűen és visszavonhatatlanul. Nem, ez nem az isteni színjáték utolsó felvonása. Nem, ez inkább biciklimutatványos, cirkuszi-bűvészi, pompás-hókuszpókuszos és kísérleti-oktató világvége. Akár egy cirkuszi tréfában. Elvesztettük az irányokat, s fejjel lefelé csüngünk. Kacajkitörések közepette karikázunk föl-alá, mi siralmas győztesek.” Bruno Schulz

Közreműködik: Bauer Kalakuta Sándor Equilibrista, Katica néni és Károly bácsi tangószám és a tánc világmárka: Gledys és Kusheroff
Látvány: a Társulat

Külön köszönet: Vörös Ildikónak, Kovács Margitnak és Somorjai Olgának