„Meghalok, és annyi mindent mondanak majd rólam, hogy már senki nem tudja ki is voltam valójában. Azt gondolják ennek nincs olyan nagy jelentősége.Igaz. Mégis bánt ez a gondolat. Éppen ezért, amíg még tudok, beszélni akarok magamról.Vállalva akár a botrányt is. Vállalva akár a szánalmat is.De még bármi megtörténhet velem az utolsó számadás napjáig.Jól tudom, hogy ott fenn, kérlelhetetlenül ismételem majd magamnak, mint egyik dalomban:- „Nem, nem bánok semmit sem.”

Az előadás Edith Piaf életrajzi regényeiből  (Életem, Nem bánok semmit sem…) Milosevits Péter írta. A tíz legismertebb slágere hangzik el az előadásban, tangóharmonika kísérettel.