Utazás Symphoniába
A zenekar

Körülbelül kétszázötven éve történt, hogy egy Johann Stamitz nevű udvari karmester Mannheim városában létrehozta újszerű zenekarát, amelynek hangszercsoportjai a vonósok, a fafúvósok és a rézfúvósok voltak. Ebben az időben mintegy harminc zenész alkotta a szimfonikus zenekart, amelyhez idővel újabb hangszerek csatlakoztak (például sokféle ütőhangszer), így átlagos létszáma a többszörösére növekedett. A sok hangszer összetartásához szükségessé vált a zenekart irányító, a játékot összetartó karmester is, akinek feladata a vezénylésen túl a művek egységes elképzelés alapján történő betanítása is, hogy azután a hangversenyen igazi symphonia (= együtthangzás) jöjjön létre.

Olaszok, osztrákok, németek és franciák kis túlzással a mai napig vitatkoznak azon, melyik nemzet „találta fel” a szimfónia műfaját. Nem tisztünk igazságot tenni a kérdésben, ám tény, hogy a 18. század közepén élő cseh származású, de német nyelvterületen tevékenykedő komponista, karmester és hegedűművész Johann Stamitz olyan különleges újításokat vezetett be, amelyek új fényben mutatták meg a műfajt. A klasszikus szimfonikus zenekar hangszercsoportjai a vonósok, a fafúvósok és a rézfúvósok voltak. Az egyre növekvő nagyságú, többek között számos ütőhangszerrel bővülő zenekar átlagos létszáma az eredeti többszörösére növekedett. Szükségszerű volt, hogy új pozíció keletkezzen a sokféle hangszer összetartására: a vezénylés mellett az előadott művek egységes elképzelés alapján történő betanítása is a karmester feladata lett. Az elmélet után tere nyílik a gyakorlatnak is: a Tötös Krisztina művészeti vezetésével működő Sinfonietta Eruditának jelentős tudása van arról, hogyan lehet közelebb hozni a hangszerek világát a legifjabbakhoz.

Közreműködők:
Sinfonietta Erudita (művészeti vezető: Tötös Krisztina)
Műsorvezető: Körmendy Zsolt

Rendező: Müpa