Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni- mondja a régi ének. Ha odáig nem is merészkedünk ebben a félórában, a régi világ hangszereiről megtudunk egyet, s mást. Táncra pördülünk a híres kecskebőr duda sípolására. Megismerkedünk a bűvös-bájos hangszerrel a dorombbal, amelyet vándorló cigány kovácsmesterek mártogattak tűzbe-vízbe a hajdani Európában. A körtemuzsika meg segítségünkre válik, hogy megmutassa országnak-világnak, ki a jó gyerek a mai „kincskeresők” közül. Énekmondáshoz, tánchoz megpendül majd a koboz, a lantfélék tágas családjából. A dibdáb útról megtérő kicsiny vándorokat az „égi angyalok trombitájának” kisöccse, a pásztorfurulya hangja köszönti.

Kicsiknek-nagyoknak síppal dobbal ajánljuk ezt a Mesemákos-Fürgetáncos mókát.