Stölzel: Jesus, als der für das verlorene Schäflein leidend- und sterbende gute Hirte (1727)

Evangélista: Megyesi Zoltán

Jézus: Komáromi Márton

Közreműködik: Kovács Ágnes, Szutrély Katalin – szoprán, Balogh Eszter – mezzoszoprán, Bárány Péter – kontratenor, Najbauer Lóránt – basszus, Orfeo Zenekar, Purcell Kórus

Vezényel: Vashegyi György

Gottfried Heinrich Stölzel korának egyik legelismertebb, Johann Sebastian Bach által is nagyra tartott muzsikusa volt. 1727-ben komponált passiója – Jézus a jó pásztor, aki szenved és meghal az elveszett bárányokért – a műfaj egyik legnagyszabásúbb, legösszetettebb alkotása, mely közel három évszázadon át pihent előadatlanul. A zeneszerző kézírásával fennmaradt partitúrát egy berlini könyvtárban őrizték, ebből készített előadási anyagot Gyöngyösi Levente, a mű szövegét Illényi Péter és Mészáros Péter gondozta.

Stölzel így ír kompozíciója előszavában: „Az emberi nem e nagy barátja és legdrágább Megváltója tanítványai előtt szerette önmagát jó pásztorként megnevezni. Nemcsak az Újszövetség, hanem az Ószövetség könyvei is tele vannak ezzel a kedves metaforával. Sem a szándékom, sem a hely nem engedi meg, hogy itt hosszasan leírjam azt a gyengédséget, amellyel a hűséges pásztor szeretett nyája felé fordul…” A Jézus szenvedéstörténetét feldolgozó mű Vashegyi György és együttesei tolmácsolásában a koncertévad egyik legizgalmasabb előadásának ígérkezik.