Hogy nézne ki egy valóban áldozatközpontú és korszerű nőpolitika Magyarországon?
A kormánypárt továbbra is a családpolitikai intézkedésekben látja a nők támogatását, miközben továbbra is elutasítja a nők elleni erőszak hatékonyabb megelőzését és kezelését szolgáló Isztambuli Egyezményt, és nem foglalkozik a bérszakadék vagy a női vezetők hiánya okozta strukturális egyenlőtlenségekkel. A közvélemény-kutatások alapján mért legerősebb ellenzéki párt, a Tisza eközben a nők elleni erőszak elleni fellépést hangsúlyozza, de hitelességét beárnyékolják a pártelnökhöz köthető bántalmazási botrányok, és az egyelőre hiányzó számonkérhető szakpolitikai tervek.

Mindeközben Magyarországon súlyos válság alakult ki a nők elleni erőszak területén: a statisztikák európai rekordokat döntögetnek, a hatósági eljárások száma minimális, az ellátórendszer alulfinanszírozott, a hatalom pedig rendre kihagyja a civil nőjogi szervezeteket a
döntéshozatalból.

A választások közeledtével megnézzük, hogyan szólítják meg a pártok a női választókat; milyen ígéreteket tesznek a nők jogainak, biztonságának és társadalmi helyzetének javítására; tágabb rendszerbe helyezzük a politikai ígéreteket; és felvetjük: hogyan nézne ki egy olyan nőpolitika, ami nemcsak kommunikációs eszközként használja a nőket, hanem valódi védelmet és esélyt is kínál nekik. Szó lesz a családpolitikai narratívákról, a nők elleni erőszak rendszerszintű kezelésének hiányáról, az Isztambuli Egyezményről, és arról, hogy miért maradnak valójában továbbra is védtelenek az áldozatok.

Vendég: Dés Fanni – a NANE Egyesület szakpolitikai munkatársa