Világvége (The World's End; 2013)

Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Házigazda: Réz András

Őrült egy film, az már biztos. Edgar Wright Három ízű Cornetto trilógiájának záró darabja, a Világvége ártatlan, kezdetben kisrealista komédiának tűnik, aztán átcsap totális tébolyba. Öt jó barát két évtized múltán visszalátogat szülővárosába, hogy végigvigye azt a piatúrát, amelyet egykor nem sikerült. És akkor jönnek - ha nem is a zombik, mint a trilógia első darabjában - a robotok/androidok. Hogy miről is szól ez a szatíra? Egy túlszabályozott világról, amelyben a civilizációs vívmányok megóvják az embert attól, hogy hibázzon - és döntsön.

A film főszereplője Simon Pegg, aki már két évtizede csatlakozott a mozivásznon a brit filmkomikusok új generációjához. Folytatója a Very British sorozat által is bemutatott komédiás tradíciónak, amelyet Peter Sellers, Peter Cook és Malcolm McDowell képviselt. Ahogy megszokhattuk, most is olyan karaktert formál meg, amelyből nem néznénk ki, hogy képes kiállni magáért, pláne egy ügyért. Pedig a nagyon lökött Világvége nem kisebb ügyet taglal, mint a szabadság. 21. századi elmélkedés olyan kérdésekről, amelyeket már a Ha… vagy a Mechanikus narancs is feltett. És amelyekhez napjaink brit sorozatai rendre visszatérnek. (Úgy tűnik, Jonathan Swift óta ez gyakran megesik.) A Világvége - és ez talán nem spoilerezés - egy adott ponton átcsap sci-fibe. És ez nem meglepő: a szatíra a túlzás világa. Edgar Wright filmje pedig nem spórol vele. Talán azért, mert a piatúra tizenkettedik állomásán, a Világvégéhez címzett kocsmán is túl kell lépnünk, hogy „rábambulhassunk” arra a világra, amelyben élünk.