Műsor:
Camille Saint-Saëns: 1. a-moll gordonkaverseny, op. 33
Frédéric Chopin: 1. e-moll zongoraverseny, op. 11
Joseph Haydn: 104. D-dúr „Londoni” szimfónia

Közreműködik:
Milo Ferrazzini – cselló
Jungwon Jin – zongora

Vezényel:
Felipe Tristan

Saint-Saëns e szenvedélyes, mégis elegáns versenyműve a romantikus gordonkarepertoár egyik legkedveltebb darabja. Az 1872-ben komponált mű egyetlen, három szakaszra tagolt ívben bontakozik ki, melyben a szólóhangszer szinte folyamatosan a középpontban áll. A darabban a francia mester kifinomult formakezelése, harmóniai gazdagsága és virtuóz hangszerelése egyaránt megmutatkozik. A csillogó technika mögött mély líraiság és nemes drámaiság húzódik.

Chopin első zongoraversenye fiatalon, mindössze húszéves korában született, és azonnal elárulja, milyen különleges tehetség volt. Már a művet indító zenekari bevezetés mérete nagyszabású zongoraversenyt ígér, a folytatásban inkább hátteret ad a zongorának, hogy az szabadon kibontakozhasson – hol szenvedélyesen, hol finoman, álmodozva. A lassú tétel igazi romantikus vallomás, míg a befejező rész táncos, vidám és tele van lengyel népi motívumokkal. Ez a mű Chopin fiatalságának, érzékenységének és nemzeti büszkeségének lenyomata, egyike a zongoraművészet legnépszerűbb darabjainak.

Haydn utolsó szimfóniája méltó koronája életművének és a klasszikus szimfónia műfajának.
Az 1795-ben, londoni tartózkodása idején bemutatott mű az érett Haydn minden mesteri vonását hordozza: ragyogó hangszerelés, kiegyensúlyozott forma és játékos humor. A várakozást teremtő bevezetés után energikus főtéma következik. A középső tételek:
meghitten éneklő lassú tétel, majd táncos menüett, A zárótétel vérpezsdítő, népies lendületű témájával diadalmas finálévá emeli a darabot. A „Londoni” szimfónia Haydn búcsúja a nagy szimfonikus formától – méltóságteljes, mégis derűs kicsengéssel.