2 óra, egy szünettel

A legtöbb országnak van nemzeti drámája. Hogy a Bánk bánból miért lett nemzeti dráma, azt már nehéz lenne kideríteni. Nemcsak nemzeti és „nemzetietlen” gondolatok csapnak össze benne erős kupacsattogtatással, de szerelmi civódások, hatalmi megütközések, és valós emberi vívódások váltakozó színhelye is egyben a színpad. A cselekmény menetét valamennyien ismerjük. Az előadásban azonban sokkal nagyobb szerephez jutnak az emberi viszonyok, úgymint szerelem és szerelmi szenvedély, hűség – hűség hazához és hűség a szerelmeshez –, féltékenység (féltékenység a szeretett hitvesre és féltékenység a trónt bitorló idegen asszonyra), a szülői gond és aggodalom; ezek mellett a hatalomvágy, az olthatatlan vágy a paráznaságra, a féktelen dorbézolás, az ország vagyonának a széthordozása.

A darabot Zalán Tibor dramaturg és Szabó K. István rendező – sok éves közös munkálkodásuk a garancia erre – nem aktualizálta, bár mindenki akaratlanul találhat (és talál is) áthallásokat színpad és mindennapi élet között. Aktualizálás helyett korszerűsítettek, amit az idő kirágott a darab szövetéből, azt kivágták vagy megfoldozták, az erős drámai vonalakat még jobban kiemelték, az elhagyható mozzanatokat pedig könyörtelenül elhagyták. Huszonegyedik század eleji Bánk bán formálódott a műhelyükben.

Gyerekkórus: Árvavölgyi Patrik, Borsos Dominika
Regina, Csobán Fanni Edina, Dani Balázs Sándor,
Felföldi Emma Anna, Kiszely Lőrinc, Lipták-Pikó
Levente Vajk, Miano Olívia Anna, Palotai Gitta
Dóra, Varga Bence, Zsömbörgi Luca

Zenészek:
Hegedű: SCHÄFER SZILVESZTER
Brácsa: RÁCZ GYULA
Nagybőgő: BENE GÁBOR