W. Shakespeare: II. Richárd - karriertörténet

Ez az ambivalencia a dráma végéig fennáll. A jogszerűen uralkodó király méltatlan volt Anglia trónjára súlyos hibái miatt, azonban kivívja együttérzésünket bukásában, amikor is megismerhetjük egyéni nemes tulajdonságait. Ezen nemes értékek feledtetik velünk azokat a tetteket és ballépéseket, amiket királyként elkövetett. Bolingbroke-ot illetően pedig, bár jogszerűtlenül, nemtelen cselszövéssel ragadta magához a hatalmat, feledteti velünk ennek súlyosságát rátermettsége a trónra, amely végső soron a nép és az ország javára szolgál, mintegy kulcsát jelenti a nemzet boldogulásának. A színpadon minden ezüst, a szürke és a fekete különböző árnyalataiban tündöklik. Középen hangszórókból, erősítőkből, ládákból emelt kupac. Elöl két mikrofon, annak bizonyítékaként, hogy itt és most semmi sem maradhat titokban, előbb vagy utóbb mindent be kell vallani. A színészek játékát szigorúan szabályozott, szögletes mozgássorok, protokolláris masírozások egészítik ki. A monokróm színektől csak a két király - a jelenlegi, és a leendő - piros kabátja, illetve nyakkendője üt el. Mindent összevetve elmondható, hogy Shakespeare II. Richárdja nem véletlenül tartozik a szerző ritkán játszott darabjai közé, de a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában élvezetes és egyben elgondolkodtató formát találtak az előadáshoz. (R.M. írása nyomán)