Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja

W. Shakespeare: Troilus és Cressida

A Színház és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatóinak előadása
 

Szereplők:

Hector, Menelaos – Atlasz Barnabás

Cressida – Bukovszky Orsolya

 Paris, Agamemnon – Biró Kristóf

Heléna, Thersites – Gál Réka Ágota

 Nestor, Cassandra – Juniki Noémi

 Ulysses – Kozma Veronika Mária

 Achilles, Andromache – Kukovecz Ákos

 Priamus, Diomedes – Lukács Ádám

 Alexander, Ajax – Molnár András

 Troilus – Németh Áron Valentin

 Pandarus, Calchas – Nyomárkay Zsigmond

 Aeneas, Patroclus – Pigler Emília Zita

 
Zenei vezető: Márkos Albert

Dramaturg: Törley-Havas Sára

Látvány: Jeli Sára Luca

Látványtervező munkatársa: Hegyessy Nóra

Osztályvezető tanárok: Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila

Rendezte: Nagy Péter István

„A tragikomédiává korszerűsített eposz- és románcparódiában egy olyan társadalmi mechanizmus torzképe tárul elénk, mely annyiban modernebb még a hamleti államgépnél is, hogy nem »valami« rothad benne titokban, hanem – nyílt titok – »rohadt« az egész.” Géher István

Az 1602 körül íródott Troilus és Cressida eseménye a trójai háború utolsó szakaszát öleli fel. Ám a mitológiából ismert hősök és államférfiak itt kisszerű alakok; aljasak és gátlástalanok. Sőt mintha a homéroszi világ két alapvető értékét, a becsület és a hírnév lejáratását tekintenék fő küldetésüknek. Az indítékaik kicsinyesek és önzők. A totális züllés, a morál, a politikai és emberi tisztesség összeomlásának s a romok fölötti cinikus haláltáncnak a drámája ez. A háború csak úgy mellesleg folyik, látszatpárbajokkal, valójában már senki sem tudja, miért is küzd. A görögök közül senki sem akarja igazán folytatni a harcokat – a trójaiak meg mintha nem akarnák abbahagyni –, ezért inkább kedélyes vacsorára hívják a trójai vezéreket. Ebben a világban nem működik semmilyen megszokott igazságszolgáltatás: senki sem bűnhődik meg semmiért. Ilyen körülmények között esik mégis szerelembe Troilus trójai királyfi és Cressida az áruló Calchas lánya.