Voltak már úgy, hogy nemrég eltávozott szerettük hangját hallani vélték? Hogy semmivel sem összetéveszthető illata bekúszott a szobába? Hogy papucsának csoszogására ébredtek, vagy érezni vélték homlokukon könnyed érintését?
Gordon Brooks, alias Brooksie, ez a kedves, öreg sármőr 35 év mámoros boldogság után hirtelen magára marad. Felesége halálával úgy érzi, egyúttal elvesztett minden kapaszkodót is az élethez. A korábban ismerős dolgok idegenekké válnak, egyáltalán: az egész világ túlhaladja őt. A kezdeti pánikon csak feleségéhez intézett imái, a folyamatos „beszélgetések” képesek átlendíteni.
S Brooksie-ba lassan-lassan visszatér az élet: már lecsúszik a whisky, előkerül a motoros bőrjakó, a Nosztalgia Klub hölgyei pedig édesen viháncolnak bugyuta viccein. Végül a „bandában” feltűnik Rose, aki talán magányán is képes lenne enyhíteni… S Brooksie ekkor utoljára fordul a szeretett fényképhez…
Az áldás e túlvilági mondat útján meg is érkezik:
„Mindig hencegtél, hogy fiatalabb vagy, hát most viseld hősiesen a fiatalságodat…”

Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Vágó Nelli
Szcenikus: Éberwein Róbert
Dramaturg: Szokolai Brigitta
Súgó: D. Szabó Erzsébet
Ügyelő: Kormányosi Miklós
Zenéjét összeállította: Herczeg László
A rendező munkatársa: Hegedűs Zsuzsa

Rendező:
Léner Péter