„Csak olyankor tudok megölelni és megsimogatni valakit, amikor kedvem van hozzá, és nem akkor, amikor szeretné. Jelenleg az egyetlen olyan ember, akit meg szoktam ölelni, a pszichiáterem. Ő azt mondja, hogy nagyon szerencsés ember, de én nem értem, hogy a szerencsének mi köze az öleléshez.”

„A fejemben úgy gyűlnek a kérdések, mint a veknik a gyárban, ahol a nagybácsim dolgozik. A gyár egy pékség, és a bácsim a szeletelő gépet kezeli. És időnként a szeletelő nem dolgozik elég gyorsan, de a kenyér egyre jön, és torlódás keletkezik. Néha úgy gondolom el az agyamat, mint egy gépet, de nem mindig úgy, mint egy kenyérszeletelő gépet. Így könnyebb megmagyarázni az embereknek, hogy mi történik bennem.”

Az előadás szövegkönyve az alábbi műveket felhasználva készült:

Seth F. Henriett: Autizmussal önmagamba zárva

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

Donna Williams: Léttelenül

Birger Sellin: A lélek börtöne

Külön köszönet Szkárossy Zsuzsának és Prekopp Csillának.