Závada Pál pályája, a kilencvenes években kibontakozó nagy ívű prózaírói munkássága olyan természetességgel értelmezte át és újította meg a történelmi regény hagyományát, mintha szociográfusi tevékenysége alatt is végig erre készült volna. Az irodalmi közvéleményt és az olvasóközönséget egyként rabul ejtő, felzaklató nagy sorozata (Jadviga párnája, 1997; Milota, 2002; A fényképész utókora, 2004; Idegen testünk, 2008; Természetes fény, 2014) kíméletlen láttató erővel, magukkal ragadó, nemzedékeken és országhatárokon átívelő sorstörténetek révén mutat rá a magyar történelem és a kelet-közép-európai térség máig kibeszéletlen traumáira. Závada sodró epikája mindeközben feledhetetlen hús-vér szereplőket teremt: nem kis részben e megindító, lebilincselő személyes élettörténetek révén lesz a történelmi tabló átélhetően hiteles. A találkozás azzal az íróval, aki így tud mesélni, önmagában is emlékezetesnek ígérkezne, ám hogy biztosan így legyen, azt olyan közreműködő művészek garantálják, mint Presser Gábor, valamint Pető Kata és Hajduk Károly a Szputnyik Társulatból.

Rendező: Művészetek Palotája