A cím Linda Nochlin manifesztumszerű írására utal, amely kérdésként fogalmazza meg, miért is nincsenek (a hagyományosművészettörténetírásban) női nagymesterek, “zseniális” művészek, sőt jószerével alig vannak jelen a normatív kánonban. Az előadás túl azon, hogy kísérletet tesz a kérdés megválaszolására, beavat a feminizmus filozófiai rendszerébe, és igyekszik eloszlatni a tévhiteket. Számba veszi a szemléletmód változásait a generációs eltéréseken keresztül, illetve az új témákat, nézeteket és művészeti kifejezésmódokat főleg az amerikai modern és kortárs művészet példáin keresztül. Elemzi, hogy miért akadt fenn a vasfüggönyön ez a szemléletmód és miért maradt meg jóval a vasfüggöny lehullása után is Európa keleti felén a “zsenialitás” férfi privilégiumként, amikor másutt a világban a kortárs művészeti diskurzusból már maga a fogalom is kikopott. Közép-Kelet Európa jelentős női művészeinek bemutatása mellett olyan tágabb művészettörténeti kérdések leképeződése is megkerülhetetlen, hogy a régió művészei trendkövetők-e, vagy maguk is hozzájárultak a női nézőpontból, tapasztalatból született művészeti gyakorlathoz, továbbá, hogy tevékenységük hogyan viszonylik a más régiókban alkalmazott közelítésekhez, kifejezésmódokhoz; vagyis a centrum/periféria, lokális/globális kérdéskör is szóba kerül. Az elméleti alapvetések tisztása művek bemutatásán keresztül történik és azok megértésének hátteréül szolgálnak.

Előadó: Dr. András Edit művészettörténész, tudományos munkatárs, MTA BTK Művészettörténeti Kutatóintézet