A hangverseny nyitószámával a nyolcvan éve elhunyt Bartók Béla előtt tisztelegnek: az 1938-ban – a zeneszerző és felesége, Pásztory Ditta zongoraszólójával – bemutatott Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre a bartóki zeneszerzés legprogresszívebb arcát mutatja meg. A koncert az est egyik ütőhangszeres fellépőjének saját kompozíciójával folytatódik, a szünet után pedig három amerikai szerző művét hallgathatja meg a közönség. Gershwin Kék rapszódiája nemcsak a klasszikus és jazz-harmóniakezelés határait, hanem a formai sémák és improvizatív jelleg közötti különbségeket is szinte teljesen elmossa. Bernstein West Side Storyjának zenekari szvitjében az opera főbb történéseit és zenei elemeit maga a szerző dolgozta át kilenc, a történet mentén haladó szimfonikus képpé. Az utolsóként elhangzó, fanfárnak szánt és zenekari változatban népszerűvé vált darabot John Adams valós élményei ihlették: a szerzőt egy barátja elhívta, hogy kipróbálja az új sportautóját, amit egyszerre tartott ijesztőnek és izgalmasnak.

Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115
Alexej Gerassimez: Beyond Stickability

SZÜNET

Gershwin: Kék rapszódia (Henry Levine átirata)
Bernstein: West Side Story – szimfonikus táncok (Peter Sadlo átirata)
John Adams: Short Ride in a Fast Machine (Alexej Gerassimez átirata)

Lucas Jussen, Arthur Jussen (zongora), Alexej Gerassimez, Emil Kuyumcuyan (ütőhangszerek)