„Erőszak a családban - olvassuk az újságokban, látjuk a tévében, vagy hallunk róla a rádióban - Milyen szörnyű lehet! - gondolja az a néhány szerencsés, aki csak távolról hallott ilyesmiről. A többségnek azonban görcsbe rándul a gyomra, vagy azért mert gyermekkori rémképek elevenednek meg e néhány szó hallatán, de az is lehet, hogy szülőként nem tiszta a lelkiismerete.Olyan is van, aki mindkét problémakörben érintett. Sőt! Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a szülőktől kapott nevelési modell olyannyira belénk ivódik, hogy a későbbiekben még akkor is hasonlóan bánunk gyermekünkkel, ha ez a módszer a terror eszközeitől sem riad vissza, és mi magunk gyermekként rengeteget szenvedtünk miatta; akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy ide tartoznak a legtöbben. Nekem szülőként tiszta a lelkiismeretem, mivel nincs gyerekem. A gyomrom azonban görcsbe rándul a fenti szó hallatán. Hősünk a hétéves Kosár Erika. Őt kell szeretni. Neki drukkoljanak! Győzni fog." (Pintér Béla)